A három törpe
Élt egyszer három undok törpe, Galóca, Mákony és Kólika. Ikrek voltak. Kezdetben senki nem tudta megkülönböztetni őket egymástól. Aztán Galóca allergiás lett magára, ezért folyton folyt az orra, míg végül egy padlizsánra hasonlító valamivé vált. Mákony meg általában az ágy alatt vagy a pincében leledzett, ezért mindig koszos volt, a haja meg pókhálós és meztelencsigák laktak a zsebeiben. Kólika nem sok vizet zavart, mert könyvmániás volt, bár kizárólag horrortörténeteket és tragédiákat olvasott. Soha nem ment a ki a napra, ennek és a nyomdafestéknek köszönhetően egy idő után szürke lett a bőre. De még a haja, a szája és a nyelve is.
Egy napon beköltözött házuk nappalijába egy nagy fekete pók, szőtt egy hatalmas hálót. Beleragasztotta a kanapét, a szekretert, a hintaszéket, a tükröt a kandalló felett, a kakukkos óra kakukkját, amikor el akarta kakukkolni a tizenkettőt. És a csillárt is, no meg a karnist, a függönyzsinór bojtját, a vacsora maradványait, egy pálinkás kupicát, és egy fél pár papucsot. Mindezt egyetlen éjszaka alatt. Másnap reggel az elsőként ébredő Galóca, aki az álmosságtól még az orráig sem látott, szépen bele is sétált. Miután kikáromkodta magát (így hangzott: "Hogy az a kurta bajszú macska cipelte bolha sánta balhátsó lába rúgja meg!!"), seprűt ragadott, és leszaggatta az egész hálót. Ám a pókot nem találta meg. Az pedig tovább költözött a következő szobába, mely történetesen a könyvtár volt. És szőtt egy nagy hálót. Beleszőtte az olvasólámpát, a földgömb talpát, az asztal két sarkát, Stephen King összes művét, a Nagy Világatlaszt, néhány Victor Hugo kötetet, Verne Két évi vakációját, több szótárt. És az ablakok kilincseit, a villanykapcsolót, egy pohár vizet, darabka krétát, két kisebb pókhálót lakóikkal együtt, az állatvilággal foglalkozó könyvek polcát, és egy konnektort. Mindezt egyetlen nap alatt. A szürkületkor ébredő Kólika egy gigászi pókháló komplexum közepén dörgölte ki az álmot a szeméből. Mikor kikáromkodta magát (így hangzott: "eHogy az az ezer ördög húzta fogat mamutfenyőgyökéren kitörő kerekének csapszege vágja orrba!"), seprűt ragadott, és leszaggatta a hálót. Ám a pókot nem találta meg. Az pedig leköltözött a pincébe.
Most már rendkívűl mérges volt, meg éhes is, így hát nagyon gyorsan szőtt egy újabb hatalmas hálót. Amibe beleszőtte a lopótököt, három gyertyatartót, egy lócát, a tölgyfaasztal egyik lábát, két hordót, és egy harmadik csapját, egy óvatlan egeret. És biztonság kedvéért a seprűt, meg az éppen alvó Mákonyt is. Dolgát végezvén a leshelyére húzódott. A Bacchus küldte álomból ébredő Mákony igencsak szorult helyzetben találta magát, üvöltött is, mint a szólás beli hasonló helyzetben lévő toportyán! Két nem túl szociális testvére igen ékes szavakkal ecsetelte fenntről lekiabálva, mit is kéne csinálnia hajnali háromkor, de végülis csak lementek a pincébe megnézni, mi is a nagy ordítás oka. Mikor mind kikáromkodták magukat (így hangzott: "mgrt esrezsektre ilymony átkatycsrt..." stb.- nem nagyon lehetett érteni, mert egyszerre beszéltek), Kólika és Galóca kiszabadították testvérüket, majd együttes erővel leszaggatták a hálót. És a pókot is megtalálták, bár elkapni nem sikerült nekik, csak kikergették a házból.
Az ekkor már igencsak éhes és még éhségénél is dühösebb nagy fekete pók azonnal a grínpísz helyi szervezetének vezetőjéhez sietett. Nem volt nehéz megtalálni, mert egy vasorrú bába volt, aki még úgy kétszáz évvel ezelőtt a helyi vasérctartalmú sziklához láncolta magát, hogy tiltakozzon az eső által okozott errózió ellen. (Bár valamiért a felhők ezzel nem nagyon foglalkoztak.) A pók elpanaszolta az őt ért atrocitásokat, mire is a banya nem szólt semmit, mert ugyebár kétszáz év után ilyen körülmények között legfeljebb csontváz lehet, már ha még nem hordták el a vadállatok. Nos, a vasorrú bába egy részét igen, többek között az álkapcsát is. Az így kétszeresen is beszédképtelen, de annál aktívabban cselekvőképes boszorkány menten el is indult a három antiszociális törpe házához kísérteni.
A három testvért a konyhában lelte, ahol is épp egy üveg kisüsti elfogyasztásával próbálták kiheverni a pók és a pálinka előtt benyakalt bor okozta megrázkódtatást. A három kapatos törpe úgy megijedt az éltében sem túl szép, de holtában aztán tényleg fertelmes szipirtyó láttán, hogy menten kertitörpévé váltak. Eképp éltek együtt tovább boldogan, míg el nem törtek.