A király papucsa

Élt egyszer egy király egy messzi országban,
kinek főtt a feje ménkű nagy gondjában:
"Holnap lesz egyszem lányom esküvője..
Kifényesítettem szépen koronámat,
a szabó elhozta új, ünnepi ruhámat.
Ej de az új cipőm szörnyen nyomja lábam..
Mit tegyek? Mit tegyek?
Menjek papucsban világ csúfjára,
vagy új cipőm törje sebesre a lábam..?"
Töprengett, morfondírozott a király magában,
homloka megizzadt az agytornában,
de megoldást nem talált ménkű nagy gondjára.
Mígnem gondolt egyet -úgy hajnal kettő tájban-,
s dúlva- fúlva csörtetett lánya szobájába.
"Lányom! -ébresztette a király a lányát-
nem lesz itt esküvő! Lábam látná kárát.
Kifényesítettem szépen koronámat,
a szabó elhozta új, ünnepi ruhámat.
Ej de az új cipőm szörnyen nyomja lábam.
Nem megyek papucsban világ csúfjára!"
Világszép lánya felkacagott erre,
csengő kacagása a csillagokig zengett.
"Apám, édesapám, ne fájjon a lába!
Menjünk MIND papucsban, de nem világ csúfjának.
Megírták minap a párizsi lapok:
idén nagy divat az aranyos papucs!"
Így esett hát egykor egy messzi országban,
hogy a királyi lagzin a násznép
a táncot mind papucsban járta. :)

(Néhány nap, és államvizsgáznom kell.. És bizony szivesen mennék én is papucsban.)