Pitypangemberek

Hol, hol nem, élt egyszer egy nép, de nem máshol, hanem a föld alatt. Apró termetűek voltak, akár egy gyermek, de mégis feltűnőek, vékony alakjuk, fifikás fancsali ábrázatuk miatt. Leginkább mégis a frizurájuk döbbentette meg azt, aki velük összefutva megpillantotta őket, hajszálaik akár a pitypang ejtőernyős magvai, búraként övezték fejüket. Ezért hívták őket Pitypangembereknek. Hogy miért éltek a föld alatt, szűkös járatokban tengődve? Féltek a szellőtől, huzattól, széltől és fuvallattól, ugyanis a levegő legkisebb rezdülése is kitéphette az összes hajukat, amire gondolni sem mertek. Ezért inkább a felszín alatti, de legalább biztonságos életet választották. Hogy miért mesélek múlt időben? Egyszerű, ugyanis egyik nap a járataik két ellentétes oldalán egy-egy mihaszna őrszem résnyire nyitva hagyta az ajtót, és a huzat huss, mindannyiuknak elsodorta a hajzatát, úgyhogy már nem ők a Pitypangemberek...
Mese vége.